Sokat gondolkodtam már a gyermekkorban ragadt felnőtteken, akik soha nem képesek vállalni a felelősséget tetteikért, inkább elmenekülnek a valóság elől, és még az sem érdekli őket, hogy milyen kárt okoznak a családtagjaiknak, közvetlen környezetüknek.

Egy ismerősöm története tette fel azt a bizonyos pontot, arra a bizonyos kis i-re.

Ismerősöm 19 éves korában jött el otthonról, ahogy mondja olyan volt, mint egy kezdő akciófilm, volt ott minden, éppen csak vért nem folyt. Aztán majdnem 20 évig nem beszélt az anyjával, akivel akkor súlyosan összeveszett. Aztán az anyja felhívta egy napon, próbált békülni, bocsánatot kért a régi viselkedésért, és azért, hogy két évtizedig még érdeklődni sem érdeklődött az unokái iránt. Sajnos ez sok családnál ismerős probléma, folyton változó szereplőkkel. Ismerősömet közben szörnyen megviselte a dolog, pszichológushoz járt, ilyenek. Ne vegyük el annak az esélyét sem, hogy az anyját is megviselte. Szépen haladtak a békülés útján, sorra számolták fel a vádat és önvádat egyaránt, megteremtődött valami béke közöttük végre. “Nemrég felhívott anyám, hogy kilakoltatják, mert nem fizette a lakása törlesztőrészleteit, és a rezsit is alig, 120 ezer a fizetése, azt mondta, abból nem telik rá. De ami az igazán megdöbbentő, hogy azt mondta, hogy ha elárverezik a lakást, öngyilkos lesz."-mesélte megtörten.

Tehát ha ezt morális alapon nézzük, átrakja a felelősséget a fia vállára, az érzelmi zsarolás tipikus eszköze, és a felelősség nem vállalásáért. Azt pontosan tudja, hogy az ismerősömhöz nem mehet, el sem férnének a kis lakásban, főleg az elmúlt huszonvalahány év függvényében. Az hozzátartozik a történethez, hogy az anya egy családi házat már elbukott azért, mert jogosulatlanul vett fel pénzeket anno. Plusz még tovább súlyosbította a helyzetét azzal, hogy az eszközkezelői segítséget kétszer visszadobta, harmadszor már nem fordulhat segítségért. Tehát legalább három-négy ponton helyrehozhatta volna a rossz döntéseit, de még azt sem tette meg, hogy amikor már látta, hogy ebből baj lesz, nem szólt az egészről semmit. Hozzá kell tennem, hogy az ismerősöm családja is egyik napról a másikra él.

És most kész tények elé van, vannak állítva, súlyosbítva egy öngyilkossági fenyegetőzéssel, amivel szépen át is van pakolva a felelősség rájuk.

Ráadásul itt jön a képbe a jelenkori jogszabályi felelősség, a szülőtartásról.

És itt jön az a kérdés, hogy meddig felelős az ember önmaga és esetenként a szülei döntéseiért. Az utcán nyilván nem hagyja, kifizetni az adósságait nem tudja, de még csak albérletet sem fizetni neki, még a költségekbe sem tud beszállni.

"Mit csináljak?" - tette fel nekem kétségbeesve a kérdést, amire nem tudtam megnyugtató választ adni, mert ebben a konkrét esetben nincsen jó válasz. Csak az erős manipuláció érhető tetten a szülő részéről, és be kell valljam, nagyon sok hasonló történetet hallottam már.

Talán, ha már az általános iskolában beszélnének az önmagunkért és a tetteinkért való felelősségvállalásról, ha a téma bekerülne a tanmenetbe, könnyebb lenne mindenkinek.

Fotó: divany.hu

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com

Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!