Mosonmagyaróvár gazdasági erejét és az itt élők mindennapjait azok a jelentős cégek határozzák meg, amelyek idetelepültek az elmúlt évtizedben. Éppen ezért fontos, hogy beszéljünk erről a kérdésről, például mit is várhatunk ezektől a cégektől, főleg egy ilyen munkaerőhiányos időszakban. Ez főleg azért érdekes, mert mellette munkanélküliség is van, illetve a fizetések szintje még mindig sok kívánnivalót hagy maga után.

Cikksorozatunkban szeretnénk egy kicsit mélyebben megvizsgálni ezt a kérdéskört, mind a cégek, mind a munkavállalók szempontjából. Most sorozatunk első írását olvashatják.

A cégek esetén nagyon fontos szempont, hogy rövid-, közép-, vagy hosszútávon terveznek-e Magyarországon?

Hogy melyek azok a jelek, amelyekből ez jó eséllyel megmondható, hogy mekkora időtávon tervez egy cég az adott helyszínen?  

Az egyik fontos jel lehet, hogy hogyan választja meg a telephelyét, a helyszín infrastrukturálisan milyen adottságokkal rendelkezik, és milyen jövőkép van abban a térségben. Az is érdekes lehet, hogy már egy létező ipari park egyik üresen álló csarnokába költözik-e be, és látható, hogyha kellene még egy csarnok, akkor már nem tud terjeszkedni. Egy zöldmezős beruházásnál, aki hosszútávra tervez, arra nagyon figyel, hogy legyen lehetősége terjeszkedni, ha úgy hozza a jó sora.

Az is fontos, hogy a választott térségben meglegyenek azok a dolgozói csoportok, akikből a cég munkavállalói kikerülhetnek, a közelben legyen olyan képzőintézmény: középiskola, technikum, főiskola, egyetem, amelyek számára megfelelő képzettségű szakembereket tudnak képezni. Ahol ezek a szempontok együttesen szerepet játszanak a telephely kiválasztásánál, ott nyilvánvalóan hosszú távra tervez a tulajdonos.

Aztán persze jöhet a következő szint, hogy hajlandó-e beruházni a térségbe, az olyan populáris intézkedéseken kívül, mint kerítésfestés a helyi  óvodában, iskolában. Például milyen szinten támogatja-e a középiskolát, főiskolát vagy egyetemet, a helyi önkormányzattal együtt a területrendezésben hajlandó-e részt venni, esetleg munkásszállásokat építeni, vagy támogatni az építésüket.

Természetesen az egy borzasztóan kardinális kérdés, hogy milyen típusú munkát terveznek az adott telephelyre. Vannak olyan tevékenységek, munkakörök, amiről már most lehet tudni, hogy néhány év múlva megszűnnek, kifutnak. Ezek főleg az olyan sokat emlegetett alacsony hozzáadott értékű munkák, kifejezetten a komolyabb képzettséget nem igénylő összeszerelői munkakörök. A másik fontos kérdés, hogy olyan terméket fognak-e gyártani, amit hamarosan továbbfejlesztenek, vagy pár hónapon belül elavul.

Azt azért tudjuk, hogy benzin vagy dízel motort gyártani, már nem feltétlen hosszú távra tervezést jelent. Lehet, hogy ez nekünk még nem látszik olyan erősen, de aki a villamos vagy az önvezető autókban gondolkodik, ezen már nem mosolyog annyira. Tudjuk, hogy ezekhez a kocsikhoz, ugyanúgy kell majd váltó meg gumiabroncs, ugyanúgy fognak kelleni futóművek.

A fentiek talán azok a jelek, amik adnak valamiféle támpontot, mennyire komolyan képzeli el a jövőjét egy adott cég, az adott helyen. Persze semmi sem biztos, akár nagyon mellé lehet nyúlni, de általában ezekből kiderül a tuti.

A magasabban képzett munkavállalóra épülő szektorokban, mint például a kutatásfejlesztés, a mérnöki munkaköröket preferáló cégek esetében van leginkább érdeklődés az ország irányába. Érdekesség, hogy a hírek szerint a sokak által lenézett Észak- Magyarországon, Ózd és Miskolc környékén lesznek olyan fejlesztések, ahol kifejezett a magasan kvalifikált dolgozókra építenek, és több száz ilyen munkahelyet akarnak teremteni.

Sok helyen terveznek a cégek mérnököket, programozókat foglalkoztatni, sokszor többet, mint amennyi szakember van az országban.

Fontos látni, hogy ebben a szektorban van egy lényeges változás:

Az ún. csúcson lévő gyártók, bizonyos tekintetben kezdenek átkerülni a másodvonalba.

Meglepő lesz amit írunk, de ha elolvassák pofonegyszerű. Nézzük például az autóipart, itt a csúcsgyártókat úgy hívják, hogy Audi, Mercedes, stb. ők vannak fent, ők a megrendelők, ők adják el a készterméket, és többnyire náluk van a legnagyobb haszon is. Viszont most már látható egy olyan tendencia, hogy az a szegmens erősödik, amiben azok az eddig másodvonalbelinek tartott cégek szerepelnek, akik az autókba beépített alkatrészeket gyártják, például a fékrendszert, az elektronikát. Ma már nagyon sok nagy autógyártót megelőz például a Bosch: a piaci jelenléte, a pénzügyi-gazdasági ereje alapján. Látni kell, hogy többek között azért alakult így, mert az autókba beépített váltót, csak pár cég gyárt a világon.

Ez a második vonal kezd egyre meghatározóbb lenni, gazdasági erejét, foglalkoztatotti  létszámát és stratégiai pozícióját tekintve. Ebből a szempontból Magyarországon látunk pozitív tendenciákat. Jön ide kutatásfejlesztő cég, vagy elektromos autóba való akkumulátort gyártó cég is, jó, mondjuk ez a leggázosabb része, mert elég nagy környezetszennyezéssel jár.

Ami azonban nagyon fontos, hogy az alacsonyabb hozzáadott munkaerőre blazírozó cégek, mostanában nem nagyon akarnak se bejönni, sem pedig fejleszteni.

Szóval, ha azt akarjuk megnézni, mennyire tűnik stabilnak az itteni cégek pozíciója, azt láthatjuk, hogy egyelőre biztosan nem lesz gond.

A fotó illusztráció

Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com

Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!