Sajnos hazánkban is egyre gyakoribb a vásárlási kényszer, amit a szakemberek a kényszerbetegségek közé sorolnak.

Sajnos a helyzetet súlyosbítja, hogy a kereskedők rafinált  marketing-trükkökkel élnek, visszaélnek.

Velünk nőkkel gyakrabban fordul elő ez a “tünet”, hogy pl. megvesszük a 16. pár cipőt(amit persze soha nem fogunk viselni), vagy a 20. rúzst, körömlakkot stb. -csak mert most megéri-, aztán majd ott porosodik, vagy a kukában landol.

Mi állhat ennek a hátterében?

Nagyon sokszor lelki okokra vezethető vissza, mint pl. céltalanság, unalom, magányosság, stressz, depresszió.

Tehát maga a vásárlási kényszer csak tünet, és míg az okok nem kerülnek megoldásra, addig a tünet is fennmarad. Ráadásul a vásárlás okozta öröm néhány óráig, legfeljebb egy napig ha tart.

Különösen veszélyesnek tartják a szakemberek az év eleji időszakot, ahol is a kereskedők igyekeznek megszabadulni a nyakukon maradt téli árukészlettől és akár 50-70% -os akciókat is indítanak. (és még így is megéri! Gondoljunk csak arra, hogy mekkora árréssel dolgoznak!)

Erre bizony sokan elcsábulnak, mert ugye mindenki szeretne kifogni egy alkalmi vételt.

Sokan eszüket vesztve vásárolnak, és hagynak tízezreket az üzletekben olyan dolgokért, amire valójában nincs is szükségük.

A vásárlási kényszer nem ugyanaz, mint az impulzusvásárlás. Utóbbiakra ugyanis az a jellemző, hogy bevásárlás közben megkívánnak valamit és bedobják a kosárba. Ez is megdobja persze a vásárlás végösszegét persze, de itt a fő motiváció a kedvezményes ár, az egyet fizet kettőt kap akció, vagy csupán az, hogy éhesen indulunk a nagybevásárlásra.

A vásárlási kényszer viszont más. Az rohamokban tör az emberre, és olyankor sokan gyakorlatilag ész nélkül vásárolnak, akár úgy, hogy komoly adósságba is verik magukat. Ez esetben teljes kontrollvesztés a jellemző, nem az akció, a kedvezményes ár, vagy a különleges termék a motiváció, hanem maga a pénzköltés, és hogy minél több új dologra szert tegyünk.

Hogy a vásárlási kényszer egyre elterjedtebb, összefügghet azzal, hogy ma már könnyű hitelkártyához és személyi kölcsönökhöz jutni, ez pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.

A vásárlási kényszer is az impulzus-kontroll betegség-csoportok közé tartozik, mint amilyen például az alkoholizmus vagy a szerencsejáték: az érintett élete darabokra hullhat, eladósodhat, a szociális kapcsolatai megromolhatnak a függés miatt.

Hogyan védekezhetünk a vásárlási kényszer ellen?

Ha valaki alkoholista vagy szerencsejáték-függő, segítséget kérhet, ha szeretne meggyógyulni.

Ám a vásárlási kényszert nehéz felismerni a fokozatai miatt, és változó az elköltött összegek nagyságrendje is, ugyanis lehet, hogy csak túlköltekezik, illetve túlságosan árnyaltak a függőség egyes fokozatai.

Az erre utaló jelek: állandó vásárolgatás, a megvett tárgyak elrejtése, ezek és a fentebb említett tünetek mellett a vásárlás hatására egy rövid időre örömteli állapotba kerül az érintett.

A legfontosabb teendő a megelőzés, amit már gyerekkorban megkezdhet a szülő(már ha nem szenved ebben a kórképben), mégpedig a pénzügyi kultúrára és tudatosságra nevelni a gyermeket, továbbá példát mutatva a vásárlások alkalmával.

Ha zsebpénzt birtokol a gyermek, annak helyes beosztása, és valamennyi összeg félretételére történő ösztönzés is jó pedagógiai módszernek ígérkezik.

A felnőtteknek pedig célszerű kiadási naplót vezetniük. Ne dőljünk be az üzletek csábító ajánlatainak, ne engedjünk az egyet fizet, kettőt kap kísértésének! Ne az üzlet mondja meg, hogy mit vásároljunk!

Ha levertek, vagy rossz kedvűek vagyunk, inkább kerüljük el a bevásárlóközpontokat!

A szerkesztő tanácsai: kiváló módszer lehet a “borítékolás” amikor is a rezsire, élelelemre és az egyéb kötelező kiadásokra a várható pénzösszeget elkülönítjük.

Írjunk bevásárlólistát és szigorúan tartsuk ehhez magunkat a bevásárlások alkalmával!

Ne menjünk mindennap vásárolni - így kisebb a csábítás lehetősége is.

Amikor tele a kosár mérlegeljünk, ha valami nem fontos, tegyük vissza, ennyivel is több marad a zsebünkben!

Mielőtt vásárolni megyünk, tájékozódjunk, hogy hol kedvezőbb az ára a drágább terméknek.

Ha tehetjük, minden bevétel 10%-át tegyük félre, mert így azt érezhetjük, hogy mindig rendelkezésünkre áll egy bizonyos pénzösszeg.

Ha nem általánydíjasak vagyunk, célszerű a téli fűtésre már nyárkezdetkor tartalékolni.

Ha “vésztartalékot” képezünk, akkor ne káresetre, vagy valami negatív dologra gondoljunk, mert a gondolatainkkal megteremthetjük azt, hanem “félreteszek, hogy biztonságban érezzem magam”.

Tudatos vásárlást kívánunk!

DéeM

(fotó:penzkerdes.blog.hu)

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com

Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!