Bevallom, utálom a petárdásokat.

A gátlástalanok durrangatókat, akinek nem számít semmi, csak, hogy az ő egójuk szárnyaljon még az év utolsó napján is.

Jön a szilveszter és tiszta ideg vagyok. Nem a petárdák hangjától: az empátia hiányétól. Meg persze attól, hogy egy szakrális szelleműző rítusból valami gonoszkodó giccset kreáltak. Ráadásul, nem csak szilveszterkor nyomják ám a hülyeséget, hanem már 5 nappal előtte.

Dobálják az ember lába elé a petárdát.Hozzáteszem, tisztelet a kivételnek meg, akinek nem inge.., satöbbi. A hatóságok meg állnak bénán-kábán, tudják, hogy ez van, de szemet hunynak felette.

A néphagyományban a rossz szellemeket űzik el az év utolsó napján a hangoskodással, ez ok, meg szép is. De nem hiszem, hogy a hagyomány azt is előírja, hogy majd egy napig tartson egyfolytában, és abból legyen a verseny, ki tud többet fellőni, kinek van drágább petárda szettje, és így tovább. Így lehet egy népszokást mondjuk az Éjjel-nappal Budapest siralmas szintjére vinni.

Amikor beüt a presztízs, és a szomszédban komoly, magukról egyébként nagyon sokat gondoló apukákat látok átmenni faszagyerekbe. Az még nem is lenne baj, az ő dolguk, csak ne lenne az a fránya rábaszás-faktor, hogy ilyenkor aztán, mindenre és mindenkire basznak rá.

Hogy egész éjszaka sír a gyerek, mert fél a félpercenkénti petárdázás hangjától, őket nem érdekli: ne féljen. Ja, hogy a saját kicsi gyerekeiket is zavarja, ők se féljenek. Csak az a fontos, hogy megmutassák, hogy ők aztán mennyire.

Ja, nagyon, csak nem úgy, ahogy gondolják.  

Az a menő, szerintük, aki legalább 100 ezret költ ilyenkor tűzijátékra. Inkább ajánlaná fel valami karitatív célra. Másrészt meg akkor lenne menő valaki, ha ehelyett mondjuk fel tudna sorolni kapásól 15 kortárs írót.

Pár évvel ezelőtt beszélgettem egy apukával, aki szintén részt vett egy ilyen esztelen petárda partiban, úgy hogy a gyerekei végigsírták és félték az egész szilvesztert, mert a ház előtt nyomták hajnalig a hülye szüleik. Ő mondta, akkor, tudja, hogy nem jó, de nem akar lemaradni a társaságtól, nem szeretné, ha kiközösítenék. Azért ez elég félelmetes, nem?  Én csak azt nem értem, miért nem lehet ezt is, kulturáltan csinálni, más érzéseit és a kicsi gyerekeket figyelembe venni. Ja, hogy nem divat, mint ahogy gondolkodni sem?

Szomorú.

Cseri Pál

 kép: szekesfehervar.hu

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com

Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!