Nagypénteken immár ötödik alkalommal rendezték meg a két órás szabadtéri keresztutat. A menet a mosoni plébániatemplomtól indult a Győri Egyházmegye püspöke vezetésével, aki az egyes alkalmi, kihelyezett stációknál az elmélkedéseket, imákat mondta. A keresztúton részt vettek pozsonyi zarándokok is.
Mint ismeretes, a mosoni Nepomuki Szent János-templomtól – mely előtt Szent István szobra ékeskedik a millennium évétől – eléggé messze (3,5-4 kilométernyire) esik a magyaróvári Szűz Mária Királynő- és Szent Gotthárd-templom. A résztvevők soraiban minden korosztály képviselve volt, a legfiatalabbaktól a nyugdíjasokig. Az első állomás a mosoni Erzsébet tér közelében volt, a „Moson 1000 éves” feliratú emlékkőnél, majd rögtön mellette, a Királydomb utcai kápolnánál hajtott térdet a menet. A harmadik állomás a piactér melletti Szent Rozália-kápolna előtt volt, melynek bejáratánál az első világháborúban elesett mosoni hősök névsora olvasható.
Az evangélikus templom mellett található Trianon-keresztnél. Innen már a Szent István király útján haladt tovább a másfél száz főből álló zarándoksereg, ahol a piarista iskola diákjai által felmutatott festmények mellett álltak meg. A képek mindig az aktuális állomás, keresztúti stáció történéseit ábrázolták. A diákoknak a koordinálási munkálatokban a magyaróvári Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese segített.
A Karolina Kórháznál is volt egy megálló; itt néhány beteg és ápoló is csatlakozott egy kis időre a menethez. A következő állomás az evangélikus templom területén lévő, Trianon-keresztnél volt, ahol minden évben megemlékeznek a gyászos eseményről.
Közben nagypénteki szertartást végzett az evangélikus templomban a mosonmagyaróvári esperesplébános.
A Magyar utcán haladva az egyházi és laikus személyek megérkeztek a magyaróvári templomhoz. Az egyes állomások között váltakozva imádkozták a rózsafüzért a kísérő lelkiatyák a magyaróvári plébánosok; a káplánok, kispapok vezetésével,és az „Áll a gyötrött Istenanya” kezdetű éneket énekelték.
A menetben felvidéki magyar hívek is voltak. A végén Giesswein Sándor (1856-1923) mellszobra előtt fohászkodtak. Ezután bevonultak a Szent Gotthárd-templomba, ahol a somorjai származású plébános megköszönte a püspök úrnak a keresztúti ájtatosság elvégzését, a híveknek pedig, hogy szép számban részt vettek a keresztúton.
András püspök egy megszívlelendő gondolattal búcsúzott a hívektől, miszerint:
„igyekezzünk még jobban szeretni azokat, akik még köztünk vannak földi életpályánk során, de ugyanúgy vágyakozzunk a már az örök világosságba elköltözött testvéreinkkel való találkozásra”. Végül püspöki áldását adta a hívekre és kijövet egy-két szót váltott is velük.
Írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com
Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!
