Meglepő és drasztikus gondolatok a karácsonyi ajándékozásról
2017. december 26. írta: Cseri Pali

Meglepő és drasztikus gondolatok a karácsonyi ajándékozásról

ajandek_justin_tallis_afp.jpg

Az a szokás, hogy karácsonykor megajándékozzuk szeretteinket egy meglehetősen nemesnek tűnő hagyomány. Valójában azonban egy káros dolog: évente nagyjából 25 milliárd dollárt bukik rajta a fejlett világ. Normális esetben ugyanis akkor veszünk meg valamit, ha az többet ér nekünk, mint a termék ára. Amikor viszont ajándékot kapunk, mások választanak helyettünk, akik nem tudják pontosan felmérni, hogy nekünk megérne-e annyit az ajándék. Különösen a nagyszülők dolgoznak rossz hatékonysággal, és Magyarország élen jár a karácsonyi károkozásban. Valamit viszont muszáj adni, mert az önmagában jó dolog.

A hatalmas karácsonyi hűhó, költekezés, jó szándék és önzetlenség kapcsán azt gondolhatnánk, hogy az ajándékozás egy csodálatos dolog, ami jobbá teszi a világot. Nos, pont az ellenkezője igaz, ritka az olyan jelenség, ami ilyen szintű pusztítást tudna véghezvinni a gazdaságban. A karácsonyi ajándékozási szokás az OECD adatai szerint a fejlett világban hozzávetőleg 25 milliárd dollár (5400 milliárd forint) kárt okoz évente. Ez annyi, amennyit a magyar gazdaság nagyjából két hónap alatt megtermel – vagyis a magyar GDP egyhatoda a karácsonyi kár.

Leginkább a szekrény mélyére kerülő nyakkendőkkel, a továbbajándékozott kenyérpirítókkal vagy a szinte rögtön kidobott vicceskedő dísztárgyakkal lehet jól elképzelni az okozott kárt. Az az igazság ugyanis, hogy nem ismerjük tökéletesen mások elvárásait, preferenciáit, vagyis azt, hogy mit szeretnének igazán és főleg azt, hogy mennyiért.

Sokan eshetnek abba hibába, hogy azt mondják: ami növeli fogyasztást, az jó az ország gazdaságának. Ez azonban túlzottan leegyszerűsíti a gazdaság működését, és több okból is tévedésnek számít. Az ajándékozásnál különösen azt a részt érdemes hangsúlyozni, hogy a gazdaságnak az a jó, ha az eladó és a vevő többletét egyszerre sikerül maximalizálni.

Külön káros az a nézet, hogy annyit ér az ajándék, amennyi energiát közvetlenül beleölt a ajándékozó. Ugyanilyen kár keletkezik, ha mondjuk anyu egy hétig köt nekünk egy szvettert, miközben ha egy napot dolgozik inkább a munkahelyén, akkor megvehette volna nekünk ugyanazt a típusú szvettert, és hat napot együtt lehettünk volna. Ugyanolyan varázsa lesz a szvetternek is, ha belegondolunk, hogy anyu csak miattunk húzott le egy napot a gyárban.

A helyzetet pedig még bonyolítja, hogy vissza sem jelezhetünk az ajándék minőségéről. Sőt, általában muszáj képességeinkhez mérten azonnal és lehetőleg látványosan örülni bármilyen ajándéknak, minden más udvariatlanságnak számít. Ez azért baj, mert így nehezebben tanulják meg az ízlését annak, akinek ajándékot adnak, így sorozatosan is elkövethetünk nagy hibákat hosszú időn át.

Ha nem adnánk soha semmit ajándékba, az első ránézésre tényleg megoldaná a kérdést, bár kétségkívül szörnyen drasztikusan. Egyrészt elég nehezen eladható egy ilyen ötlet, senki nem nézne szívesen a gyereke szemébe, amikor elmondja neki, hogy a „bátyád még kapott ajándékokat, de te már soha nem fogsz, mert leszoktunk erről a hülyeségről”. Másrészt tényleg szeretünk adni, az ajándékozásnak magának van értéke, az se lenne hatékony, ha ettől megfosztanánk magunkat.

A megoldás a fenti problémák miatt nem magától értetődő. A jó ajándékozóknak, tehát a nagyon gyakran találkozó rokonoknak, barátoknak semmi esetre sem érdemes abbahagyniuk, hiszen ők könnyen teremthetnek értéket is. Leginkább azzal, hogy olyanról is tudhatnak, amiről az ajándékozott nem, viszonylag jól eltalálják az ízlését, így olyan terméket is hozzá tudják segíteni, amit magának is megvett volna, ha tud róla.

Akit kevésbé ismerünk, annak pedig valami szinte ingyenes dolgot kéne adni, mint mondjuk egy fényképet vagy olyasmit, hogy egy napig nevetünk a munkatársunk minden viccén. Ha muszáj valami komolyabbat előhúzni, jó ötletek lehetnek az egyre népszerűbb pénzhelyettesítők, mint a szabadon felhasználható utalványok, ajándékkártyák.  Ezeknél az ajándékozott levásárolhat egy összeget, de csak az adott kereskedőnél. Ezek sem teljesen problémamentesek, de így mégiscsak az ajándékozott választ, és nem kell lélektelen gazembernek érezni magunkat ajándékozás közben.

 

A teljes cikk itt olvasható

 

Címlapfotó: Justin Tallis/ AFP

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: boldoguljmosonmagyarovaron@gmail.com

Követed már a Boldogulj Mosonmagyaróváron oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

https://boldoguljmosonmagyarovaron.blog.hu/api/trackback/id/tr4913524951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.